Keresés

Z generációval a Föld körül

Egy édesanya harmadik, legkisebb lánya, "hármaska" (Lancz Kíra - UWC Changshu China 2015-17) kirepült és sokkal messzebre repült, mint gondolták volna. Mit csinál ilyenkor egy anya? Aggódik, kérdez, fél, de legfőképpen örül, mert tudja, hogy gyermeke a lehető legjobb úton jár a teljes emberré válás felé.

És akkor a legkisebb, a harmadik elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, átrepült földet, mezőt, vizet, egészen addig amíg  a világ végére el nem ért. Ott megállt és körülnézett.

Kínában találta magát egy új, izgalmas, rejtélyes világban.

Anyacsakegyvan nem is tudja, hogy örüljön vagy sírjon. Most még egy kicsit sír, és vágyva várja hogy majd egyszer örülni is fog tudni.

Nagy a generációs különbség, a készülődés utolsó heteiben már szakadéknak  tűnt mindkettejük számára. Most meg hirtelen annyira hiányzik, hogy anyacsakegyvannak belefacsarodik a Baby Boom-os szíve.

Ez a kicsike, ez a harmadik fogta magát és elkészített (teljesen önállóan, teljesen hihetetlen módon, hiszen soha semmit nem szokott befejezni, sokszor elkezdeni se…) egy pályázati anyagot és időben el is küldte a UWC ösztöndíjra. Az iskolába, ahol majd megtanítják kreatívnak lenni, elfogadónak, világpolgárnak, önállónak, őszintének, önérvényesítőnek (jajajjj, remélem, ezt azért nem viszik túlzásba…) Szóval elment az a pályázati anyag és a pozitív értékelésből ítélve megtetszett ott az írás. Aztán a kiválasztási folyamat során megtetszett a beszéd is, a gondokodás, a személyiség és a legkisebbet, a harmadikat kiválasztották az egyik ösztöndíjra.

És hová, na hová, hát nem máshová mint Kínába. Kár is lenne máshová menni, Németország egyszerűen szóba se jöhet, hiszen itt van a szomszédban. Kanada már érdekesebbnek tűnt, de érthető-elképzelhető, így nem prioritás. Kína, igen Kína az ami eléggé messze van, eléggé ismeretlen, érdekes és varázslatos.

Hát így került az én gyerekem a United World College Changshu China College-ba. Mivel az iskola vadonatúj és még javában épült, csak szeptember végén utaztak.

Apa (belőle is csak egy van) az okos kis telefonján, még okosabb alkalmazásokkal  végigkövette a repülést egészen Shanghajig. Nehéz volt elképzelni, hogy az a kis rajzocska a valóságban egy nagy repülő ami az én gyerekemet viszi egyre messzebb. A zürichi átszállásról még kaptunk egy sms-t aztán szünet, hossszúúú szünet.

Ki mellett ülhet? Kapott enni, inni? Tud aludni? Megtalálja a csomagját? Várják? Ugye várják, már két órája leszállt az a kis repülő, ugye minden rendben van?

MINDEN RENDBEN VAN, úgy kell lennie! Nem is tudom a kérdés több, vagy az önnyugtatgató szavak...

Az ész megáll!

És akkor végre egy üzenet, az iskola igazgatójának a telefonjáról: „Szia Család, szerencsésen megérkeztem, minden rendben, telefon, internet nem működik. Majd jelenkezem, hármaska.”

És ez így megy azóta is: majd jelentkezem, most nem érek rá, most sietek, most program van, most buli van, most nincs internet, most nincs... nem... majd...

Őrület!

Egy szó mint száz, nem nyaggatjuk a gyereket, nem vonjuk ki a programokból, hagyjuk szocializálódni, barátkozni, ismerkedni, tanulni, élni.

És megnyugszunk!

De mi lesz a kérédéseimmel, ki fogja megválaszolni? Tudnom kell, hogy jól van-e, hogy nincs honvágya. Mi az, hogy nincs honvágya? Tudnom kell, hogy eszik rendesen, hogy iszik...iletve remélem, hogy azért sokat nem iszik. Jó lenne ha hamar találna barátokat, de azért csak mértékkel és egy mértékig, tudni kéne mit igen és mit nem...mindent.

Ha  nincs info akkor jönnek a rémképek, és a legrosszabb, hogyha gond lenne (de NEM LESZ!), de ha lenne, akkor sem tehetek semmit, 8331 km távolságból nem tehetek semmit.

Nem kellett volna elengedni! Nem kellett volna bátorítani Nem kellett volna....vagy igen? Ott van jó helyen? OTT VAN JÓ HELYEN! Ott van  lehetősége  egy életreszóló élményt, tudást, tapasztalatot szerezni. Ha valahol, ott, abban a különleges iskolában, abban a különleges országban, azok között a különleges gyerekek között ő is megvalósíthatja az álmait.

Ha van valaki, aki szebben, jobbat tud írni erről a nagy kalandról, az a Z generációs kisgyerek, aki olyan messze de messze gurult az anyacsakegyvan fájától... 

2015. október