|
|
|
• Adó 1%
2011. október 25.
Az UWC Magyarországi Egyesülete ezúton is köszöni támogatóinak a 2011. évi 1%-os felajánlásaikat.
Reméljük 2012-ben is megtisztelnek bizalmukkal! |
|
• Adomány
Az adományozás most egyszerűbb, mint valaha! Kérjük, támogass minket!>>> |
|
• Tagdíjak
A PayPal-on keresztül csupán néhány kattintással fizethetsz tagdíjat. >>> |
|
| • "UWC Bemutatkozás" ismertető letöltése |
|
|
|
|
 |
Környezetvédelmi hétvége
Kóbori Ádám, Mahindra 06-08
2006. október 15.
A mai Tai Chi különóra "sajnos" elmaradt, hiszen a filmelmélet óránk folytatódott vasárnap. Viccesen hangzik, hogy október közepén tartotta meg Kurush az első tanórát: pénteken délután egyből az elsősegély foglalkozást követően a konferencia-terem felé vettem az utam, s két-három órán belül egy újabb, gyökereitől érdekes tantárgyat ismerhettem meg. Az első két órában rengeteget beszélgettünk az 1800-as évek végéről, amikor is a fényképészet evolúciójaként megjelentek az első mozgóképek. Több rövidebb jelenetet nézhettünk végig az első próbálkozásokból, amelyeket még 1896-ban (!) "forgattak". Bepillantást nyerhettünk a korai filmgyárak születésébe: D.W. Griffith teremtette "Biography" című gyár pár munkáját leshettük meg. Félelmetes, hogy a legtöbb filmes kellék eredetéhez csak vissza kell térnünk ezen érába, s lám, máris rájövünk, hogy egyes technikákat nem a Wachowskiknak, Coeneknek, Spielbergnek köszönhetünk. ^^ A mai órán pedig az orosz filmipar egyik korai gyöngyszemét, a Dziga Vertov rendezte "The Man with a Movie Camera" ("Az ember egy filmkamerával") című mozgóképet nézhettük meg. Másolás ide vagy oda, nagyon remélem, hogy tudni fogok készíteni egy másolatot!
Ahogy a címben megemlítettem, e hétvégén tartották a környezetvédelmi napokat. A pénteki ebéd az akadémiai négyszögben volt: ott gyűjtöttekk adományokat a faültetéshez valamint egyéb ehhez kapcsolódó programokhoz. Lehetett vásárolni huszonöt rúpiáért (nagyjából száz-száztíz forintért) kókuszlevet, de sajnos nem volt bennük semmi a lé felszívása után; környezetvédelmi pólókat; és a legérdekesebb, lehetett venni kisebb faültetvényeket is húsz rúpiáért (!), amelyeket a vásárlás után dedikálni, ajánlani lehetett valakinek, valaminek. Az öt kis fámat a RENnek és YInek ajánlottam. (Kéretik felkeresni e szavak jelentését!) Az ebéd pedig fantasztikus volt: a falevelekből készült tányérokról természetesen kézzel kellett ennünk a rizst, babokat és gyümölcssalátát.
Apropó, ha már az ételekről beszélünk, csütörtökön, miután részt vettem Juneeja pszichológiai kísérletében (Másodéves pszichológia tanulóként a fő feladatuk egy kísérlet bemutatása, sok-sok résztvevővel. Mivel természetesen biológiai kísérleteket - így szaporítást és társait - nem lehet elvégezni, ezért a másodévesek megfigyelései főként a memóriánkra koncentrálódtak. A kísérletben Juneeja öt szót mutatott, melyeket a mutatott sorrendben le kellett írnom: majd ez megismétlődött további húsz alkalommal. Példaképpen: mat, sat, map, max, can.), megkértem Őt, hogy mondjon el egy indiai étel receptjét. Jelentem, a paradicsomos curry (elvileg) nem fog problémát okozni a jövőben. Szerény főzőkincstáramből csak a tejbedara trükkös elkészítésével tudtam válaszolni, de ahogy telnek a napok (és egyre több receptet kapok otthonról ^^), remélem annál gazdagabb lesz az indiai szakácskönyvem!
Szombaton este pedig Qingzhen megtartotta a második zongoraleckénket Juliaval: nagyon-nagyon megszerettem a zongorajátékot! Persze nem lehet még ennek nevezni, de remélem a téli szünet idejére már tudni fogjuk olvasni a kottákat.
Hétfő este, pontosan hat órakor a többcélú hallban részt vehettünk egy egyedi, de fantasztikusan kivitelezett, egyfajta marionett előadásban. A "Yakshaganan" egy hagyományos indiai bábjáték, ami egy vallási történetet mesélt el Hanumanról, a majomszerű istenről és kalandjairól. A bemutató után ráadásul a bábjátékosok elmagyarázták a bábok működését, a táncok kivitelezését: tényleg felejethetetlen élmény volt.
A tegnapi napon a környezetvédelmi hétvége programjaként elsétáltunk az iskola ún. "birdtrail" ("madárút") területére. A kilátás valóban gyönyörű volt: láttunk sok-sok lepkét, pókot, ráklyukakat. (A madarak valószínűleg később fognak idevándorolni.) Az egy óra hosszú séta után visszamentünk a szobánkhoz, ahol nyomban nekikezdtem a délutáni film technikai megszervezésének. Hat órakor a többcélú hallban tehát bemutattuk Wallace és Gromit legújabb kalandjait az Elvetemült Veteménylénnyel. Sajnos több ponton elhibáztam a technikai oldalát, így a hét-nyolc diák kivetítő nélkül, magyar felirattal nézhette végig e rajzfilmet.
Talán meglepőnek hangzik, és nagyon is az, de mintha "csak" ennyi történt volna a héten. Kérlek ne értsetek félre, elképesztően sok élmény ért, s ez egy nagy próbája a rövidtávú memóriának, de szerencsére dolgosan telnek a napjaim. Talán kezdem megszokni az itteni életet, de egy valamit nem felejtek. S ez pedig a hála. Hála mindazoknak, akik segítettek, Nektek és Neked. A tény, hogy olyan diákokkal élek együtt, akik majdnem hetven országból érkeztek; hogy a szobámat egy angliai, indiai és tibeti fiúval osztom meg; hogy minden egyes alkalommal, mikor visszafelé sétálok a házakhoz, a zöld szín millió árnyalatával, elképesztő tájjal találom szembe magam...mindezek csak egy szót hagynak maguk után: köszönöm.
Kívánok mindenkinek egy kellemes hetet, és pihenéssel teli órákat a hétvége hátralévő részére: ölellek Titeket, nagyon hiányoztok!
|
|