Keresés

Barátság mindenen át

enikő quote

Kollár Enikő a szingapúri UWC South East Asia elsőéves diákja. Bár nagyon régóta szerett volna UWC-be járni, nagyon mást kapott, mint amire számított. Mégis úgy gondolja: Szingapúr a legjobb hely, mert a barátság egyesítő erejére tanít.

 

Hol hallottál először az UWC-ről?

A UWC mozgalomról először nyolcadik osztályos koromban olvastam, amikor egy szimpla Google-kereséssel rátaláltam a pályázati kiírásra. Bár akkor a kereső a „külföldi ösztöndíjak középiskolásoknak” címszóra hozta ki a UWC-t találatnak, de amikor végül három év múlva beadtam a pályázatot, akkor már elsősorban nem a „külföld” vagy az „ösztöndíj” szó miatt jelentkeztem. Nem egy külföldi ösztöndíjprogram, sokkal inkább a UWC mozgalom részesévé szerettem volna válni. Persze később nyílt napokon is tájékozódtam (összesen három darabon, ami feleslegesen soknak bizonyult, de legalább minden évben összeismerkedtem egy-egy érdekes emberrel), és rengeteg blogot és más nemzeti bizottságok vagy az IBO oldalát is bújtam, ahány nyelven csak értettem. De azért nem kell megijedni, egyszerűen sok időm volt, az ösztöndíjat nyert diákok nagy része csak a pályázás évében ismerkedett meg a mozgalommal, úgyhogy ez nem jelent sokat. :)

Melyik iskolába szerettél volna menni?

Bár engem maga a UWC mozgalom missziója ragadott magával, mintsem maguk az iskolák, azért nekem is, mint sokaknak, volt egy kedvencem sulim, ami a legközelebb állt a szívemhez. Ez az olasz UWC Adriatic College volt, ugyanis rajongok a mediterrán kultúrákért, az építészetért és az életstílusért. Amikor jelentkeztem, én a közösségért, az emberekért szerettem volna bekerülni, és úgy gondoltam, hogy egy ilyen értékrenddel számomra talán Duino lenne a legmegfelelőbb helyszín, ahol nem csak a tanulmányokra kellene koncentrálnom, de szocializálódni is maradna időm. Aztán a valóságban ennek a lehető legszögesebb ellentéte történt. A szingapúri UWCSEA-ba kerültem. Őszintén szólva, előszőr kicsit megijedtem a kihívástól. Számomra ez a suli képviselte mindazt, amitől féltem. Féltem, mert a világ egyik legjobb középiskolájáról van szó, nem akarok és nem is fogok tudni megfelelni a tanulmányi követelményeknek. Tartottam tőle, hogy mivel a diákok nagy része tehetős családból származik, netán ez a különbség falat húz a fizetős és az ösztöndíjas diákok közé. Ehhez képest mostanra beláttam, hogy amiben lehetett, abban tévedtem. Bár magasak a követelmények, és az elején meglepetések sorozata ért a követelmények mássága miatt (még soha életemben nem örültem egy 40%-os matek dolgozatnak, itt megtörtént), ha valakinek segítségre van szüksége akkor mindent megtesznek, hogy megoldást találjanak a problémára, és mivel megvannak hozzá az erőforrásaik, így rendszerint tényleg lényegesen javítani tudnak a helyzeten. A diákok pedig fantasztikusak. Az iskola tele van motivált, tenni akaró fiatalokkal, akik tényleg tanulni akarnak, mind a tanároktól, mind egymástól. A fizetős diákokról alkotott félelmem pedig teljesen alaptalannak bizonyult. Ma már úgy gondolom, hogy az UWCSEA pont a különlegessége miatt tud igazán sokat nyújtani a diákjainak: nemcsak más kultúrák iránt való toleranciára tanít, de lehetővé teszi a társadalmi rétegeken átívelő barátságokat és megértést.

Mi az eddig legmeghatározóbb UWC-s élményed?

 

Nehéz egyet választani, mert úgy érzem, inkább események teljes sorozata az, ami mindennap új nézőpontokat nyit, megváltoztat és meghatároz. Ennek ellenére, ha mégis ki kellene emelni egyetlen pillanatot, akkor talán egy világirodalom óra utáni beszélgetés lenne az, melynek keretében megtudtam, hogy a lao nyelvben nem nagyon létezik írott irodalom, és hogy a laoszi évfolyamtársam, annak érdekében, hogy mégis olvashasson, megtanult vietnámiul. És bár az események egy szemvillanás alatt játszódtak le, és a beszélgetés folytatódott is, ez egyike volt azon pillanatoknak, amik újra és újra elgondolkoztatnak, hogy milyen hatalmas dolgokra is képesek az emberek, ha nagyon akarnak valamit, és hogy milyen motivált és fantasztikus emberek is vesznek körül.

Hová szeretnél menni UWC után?

Ez az a kérdés, amit én is felteszek magamnak újra és újra, de eddig még sosem tudtam kielégítően részletes választ adni. Mindenesetre annyit tudok (vagy legalább is tudni vélek), hogy informatikát szeretnék tanulni egyetemen, mert teljesen megszállottá tesz és magával ragad a mögötte rejlő színtiszta logika. Ezenkívül viszont örülnék, ha a jövőben is lenne lehetőségem hasonló színvonalú oktatásban részesülni, úgyhogy tanulmányaimat nagy valószínűséggel sajnos nem Magyarországon fogom folytatni. Ezután a két év után viszont nem feltétlen szeretnék egyből egy harmadik kontinensre költözni, mert habár a UWC-s diákoknak felajánlott nagylelkű Davis ösztöndíj erre lehetőséget nyújtana, nem szeretnék teljesen elszakadni Magyarországtól. Így, ha lehetőségem lesz rá, valószínűleg Európában fogom folytatni tanulmányaimat, hogy hol, az még kétséges, de amire szükség lesz rá, úgyis ki fog derülni.

És hogy egyetem után merre visz az élet? Ezt még annyira sem tudom, de bízom benne, hogy abba az irányba, amerre a legjobb, bármi is legyen az.

Miért javaslod a UWC-t azoknak, akik most szeretnének jelentkezni?

Előszőr is szeretném leszögezni, hogy bár én személy szerint imádok UWC-ben tanulni, úgy gondolom, hogy egy ilyen élmény személyiségétől függően mindenki mást adhat. Ezért én elsősorban azokat buzdítanám a jelentkezésre, akik nem félnek elbukni (vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy képesek egy-egy ilyen eset után gyorsan felállni). És hogy miért is? Egy ilyen környezetben ez az a készség, amire újra és újra szükséged lesz, mert sokszor olyan kihívásokkal fogsz szembenézni, amiről korábban nem is sejtetted, hogy léteznek. Ezek között biztos akadnak majd olyanok, amiken el fogsz bukni, hiszen mind emberek vagyunk.  Éppen emiatt nagyon fontos, hogy ezeken minél gyorsabban túllépj, mert minden pillanatban, amikor szét vagy esve, és nem csinálsz semmit, elvesztegeted a lehetőséget, hogy valóban megéld a UWC-s élményeidet. Minél gyorsabban fel tudsz állni, annál többet fogsz tudni profitálni a UWC-ben eltöltött két évedből, mert tényleg csak körbe kell nézned, és rengeteg fantasztikus embert fogsz látni, és életre szóló barátságokat kötni.